Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lény Ede: "Lányok, asszonyok, szia, megjött az impotencia."
"Lányok, asszonyok, szia, megjött az impotencia."

Én, a béna, vén poéta,
olykor-olykor néhanap
rágörcsölöm ujjaimat
pennádra, ha(!)-gyod magad...

Tentám már csak vékonyan fog,
s elég hamar kiderül,
szántogatni, ha sikerül,
sajnos, hamar kimerül.

De megnyálazom még a hegyét,
elszántságom eltökélt,
megírom a hattyúdalunk,
agg férfikor szemszögét...

Beleírom régi vágyam,
melyhez testem cserbenhagy:
Ifjúságom, hova lettél?
Erőm elhagy, s nem marad...

De romló szemem homályában
látom tested, porcikád,
Te csendben tűröd szenvedésem,
mosoly hagyja el a szád!

Tudom, szeretsz, tudom, szeretsz,
s ez a tudat élni hagy,
ma nem sikerült, de majd talán
sikerül még néhanap...

(Zoli bácsi verse szerint
az öregedés túl kemény,
de Kormos Pisti válaszában
végre ott van a remény.)

A cím Zelk Zoltán kétsorosának idézete.
5396
Kitti - 2020. július 12. 20:21:41

A versed egésze egy metafora, igen jó vers, mulatságos háttérképpel. Smile
Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.