Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Móritz Mátyás: Remissio (2020. július)
Remissio

bocsásd meg hogy veled többet
nem voltam és nem törődtem
hogy nekem címzett szavaid
nem csíptem én többször fülön
hogy olyan sokszor volt álmod
távoli és idegen tőlem
örömeiden vezetve
le az értelmetlen dühöm

én aki most is szédülök
én aki most is reszketek
a kezemre és a számra
helyetted is nagyot csapva
én aki újra már egyre
kevesebb dolgot kezdhetek
magamat hol lecsüggesztve
magamat hol föl-fölkapva

megpróbálva túllépni a
múlton jövőn és magamon
mint akit az öröm ritkán
itat és etet és fürdet
a halál ellen indítva
újabb és újabb rohamom
hogy isten helyett alkossak
belőled megdicsőültet

bocsánatért esedezve
hogy pálcát törtem fölötted
hogy nyakamba bűneimet
helyetted többször nem varrtam
hogy ne is lássam az arcod
én már talán soha többet
hogy magam helyett többé más
ne is segíthessen rajtam

a bölcsességem száraz és
öreg aszályával bennem
az életednél súlyosabb
keresztet én nem is kérnék
nem is tudva hogy hogyan és
hogy hová kellene lennem
ha egyszer a féltve őrzött
kívánságom megtörténnék

szégyellve még ha a testem
és ha a lelkem is jól van
ha gondolataim rólad
eltűnnek és elszélednek
nem tudva hogy a szavaim
mit is elárulnak el rólam
amik ha hazugságok is
engem mégis tovább éltetnek

hogy általuk lecsituljon
a sok vihar a sok orkán
nem is tudva kilyukadni
hogy akarok és hogy mire
én aki most a megmaradt
és kevés mind rád szórnám
hogy úgy ölelhesselek át
legalább csak egy percnyire

mire nem tudom hogy mikor
nyílhat még egyszer alkalom
várva csak hogy egyszer minden
rossz véget és hogy megtör
hogy zokszó nélkül léphessek
át minden aggodalmamon
visszalopva a szívemet
én a jeges förgetegtől

mert fel én még most sem fogom
és mert én el most sem hiszem
nem jutva még most sem tovább
én a parttalan haragnál
azt gondolva hogy megillet
engem több mint a semmisem
és hogy az életem talán
többet ér egy lopott kalapnál

bocsásd meg hogy mellőled én
elszöktem és maradoztam
hogy magam most hibáztatom
és hogy magam most vádolom
hogy szívem a napvilágra
csak most ástam és most hoztam
egyedül maradva minden
utamon és ingoványomon

várva csak az ítéletet
a holnapot és a sorom
remélve hogy szét nem szakít
remélve hogy szét nem szaggat

hogy egyszer a halál rendjét
istenesen megcsúfolom
megköszönve hogy magad soha
és senki előtt nem szánattad

Móritz Mátyás
2020. Június 20. Szombat
Budapest, Csepel

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.