Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lény Ede: Öngyötör
Öngyötör

Álom. Bús utamat
járom, jó veled,
belátom, van hitem,
családom, hogy sikerült,
csodálom, túl vagyok
csatákon, már oly sokra nem
vágyom, csak élni
mindenáron, és csüngeni a
szádon, tudva, hogy
hiányzom.

Félek, hogy hazug ez az
élet, rajtam van a
bélyeg, jónak lenni
vétek, mert nincs vége a
télnek, álmodnak az
éjek, de ridegek a
tények, csak ordítom a
szélnek: elveszítlek
Téged!

Remény, hogy mindig leszel
enyém, s elhiszed a
mesém, hogy a hűség
erény, de az igazság
kemény, ki neked való,
nem Én, lelkem sajgó
sebén nem segít a
vevény, a baj költözött
belém.

Béke. Ha felnézel az
égre, mondd nekem, hogy
kék-e? A világ vad
bősége értünk van, s mi
érte, nincs álmainknak
féke, sose nézzünk
félre, legyen kéz a
kézben, s hazudjuk: nincs
vége!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.