Kenéz István: Köszönöm. - Fényképedre. - Ősznek idusára.

K Ö S Z Ö N Ö M

Piciny pislákoló csillagként
Jártam magányos utamat
A sötét fekete égen.
Már-már kihunytam éppen.
Akkor rám találtatok.

Már egy hónapja élek közöttetek
És azóta megszázszoroztátok
Picinyke létfényemet.
Ami még nem ragyogás
Tudom nem is lesz az soha!
Nem lehet mindenkiből - egy csoda.

Mindegyikőtöknek küldtem magamból
Egy- egy kis derengő sugarat
Ím szemetek tükréből lassan
Visszakapom mindazokat.
Azóta gazdagabb lettem általatok.
Szívemben öröm és hálafény ragyog.

Hogy köszönjem ezt meg Nektek
Író - költő társaimnak, hogy
A HM-en a világot bejártam?

Nem minden ember szegény,
Aki csakis egyetlen helyen él
És nem mindenki gazdag,
Aki elmondhatja - mily sok helyen élt.

A lelkünk nagy utakra képes
Ott és magányosan -
Csak egyetlen helyen.
Nem kell bejárnod a világot
Hogy mindenhez eszed s
Gondolatod legyen.

Köszönöm Nektek HM társaim
Ezeket a fényvisszaverődéseket
Sok sikert Nektek - egészséget,
És sokáig "alkotva " - élhessetek!

Ha csak egyetlen fénycsóva is
Kibontakozik bennetek
Ti is hiszem megláthatjátok
Lelketekben a szivárványszíneket
És az általam meglátott
Fénysugáríveket.

Bp. 2008 .08.29.


F é n y k é p e d r e

Képmásoddal őrzöm meg
az emlékedet
Asszony vagy a javából
- megölelhettelek...
Forrón és perzselőn
Szívemben lánggal égsz
Csak az érzés úr fölöttem
Nem kell a józan ész -

Korod mily gazdag
Ha karod átölel,
Ölelésedben a szívem
Vesztem el.
Remegőn összebújunk
Te velem én Veled
Felébred bennem is
Egy rég várt szeretet.

Szobád árnyas búvó fészek
Bőröd illata csábít - átitat

Veled töltök majd
Minden emléket,
Ha egyszer már
Sokáig nem láttalak.

Letörölni könnyet lehet
Veled akár össze
Is veszhetek,
De egy dolgot nem Kérhetsz
Soha tőlem... azt hogy
Örökre elfelejtselek.

Hűvösvölgy, 1984 . május


Ő S Z N E K I D U S Á R A

Süt még ránk
Az aranyló napsugár
Kertünkben is
Őszülnek a fák.

Hullnak már a fáradt
Hervadt levelek
Ülj mellém - Kedves
Had legyek - Veled.

Volt tavaszunk, nyarunk
Békés pár-szép napunk
Néha örülhettünk, hogy
Kissé boldogok vagyunk.

Most az ősz nyugalma
Ringat kedvesen
Pihenj meg Te is
Most az én szívemen.

Máshogy fest minden
A haldokló avaron
Színes levelek peregnek
Szélfújta úttalan utakon.

Míg végre megpihenek
Szélcsendes zugokon
Lombjukat vesztet fák
Ágai fáznak csupaszon.

Békét old az ég fáradó
kékje kék-két szemedbe.
Tested lágy kontúrja
Bársonyossá változik.

Beleolvad az őszesti
Hűvösödő csendbe
És csillagok gyúlnak ki
Két szép kezedre-tenyeredre.

Kezedre - a gyümölcsöket felszedőt
Az összekapart lombokat égetőt
Kezedre a simogatót és
Szeretőn ölelőt.

Kezedre, amit öledbe
Letettél pihentetőn
Amit megcsókolhatok
De már nem oly szenvedőn.

A régi tűzből bennem
Mára már csak
Egy kis izzó parázs maradt
Pislogó zsarátnok emléke
Élteti - volt lobogó lángomat.

Te velem hamvadsz el,
Ahogy ránk borul az éj
A kis parázsnál
Szunyókálunk Te meg én.

Az ősz hold fényében
Nézem két szemed
Benne keresem - benned
A régi emlékeimet.

Amit kaptam Tőled
Amit adhattam Neked
Hisz oly régen betöltöd
Élteddel az én életemet.

Hulló falevelek az őszi éjben
Messzire szálljatok
Ősz szele szárnyalva
Vigye el voltotok.

Ahogy ti éltetek
Én is csak úgy éltem
Szálladozó levélként
Az élet szelében
És most mára én is
Utamra készen.

D. bogdány, 2008.09.06.

Kenéz István
298
keni - 2008. szeptember 10. 12:14:26

Az itt fent megjelent három versemmel, azaz a K Ö S Z Ö N T Ő -vel
elküldtem az eddig beküldött 50. versemet / közel egy hónapon belül/.

Mostantól lassan visszább fogom magam...

A mennyiség, tudom nem = a minőséggel !

Ezt a hozzászólásomat csak itt tudtam megfelelő módon közzétenni.

*AZ AMI VAGY, MMÁR JUTALOM ÉS BÜNTETÉS IS, - AZÉRT AMI MA VAGY !*

Tisztelettem és köszönetem - N e k t e k ! -

keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.