Brém Zsuzsanna: A főnix (2010. június)

A főnix

Látom, hogy szomorú vagy,
hogy el vagy keseredve,
hisz a nap minden percében
könnyek gyűlnek a szemedbe.

Mama! Tudom, hogy nehéz,
hisz túl sok mostanság a bánat,
de neked akkora az erőd,
mint a főnixmadárnak.

A főnixmadárnak, mely ha meghal,
mindig visszatér,
elporlad, s hamvaiból
új életre kél.

Te is olyan vagy, mint e csodás teremtmény,
hát ne hagyd magad el!
Ha úgy is érzed, hogy mindennek vége,
meríts erőt, s emelkedj fel!

Brém Zsuzsanna
1464
kuzmajulianna - 2010. június 03. 20:26:42

Kedves Zsuzsanna!
Tökéletesen éreztetted verseden keresztül az anyákban rejtőző főnix madarat.
Tetszett a versed.
Szeretettel:Juli

1543
Mab Tee - 2010. június 02. 09:45:12

Szia!

Csatlakozom az előttem szólókhoz: szép a hasonlat. A rímek szépek, nem érzem erőltetettnek őket.
Tipp: a "hogy" kötőszót próbáld meg kihagyni a versekből. Ebben a versedben az első versszakban kettő is van.
Csak így tovább!Smile

1548
bzsuzsanna - 2010. június 02. 09:27:33

Sziasztok!

Köszönöm a szép kritikát! Véleményetekkel növeltétek önbizalmamat az írói pályára készüléshez. Örülök, hogy tetszett a versem, s igyekszem ezután is olyan költeményeket feltenni, illetve írni, melyek közel állnak a szívetekhez.

Zsuzsanna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.