Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Nem vigyáztál rám

NEM VIGYÁZTÁL RÁM

Nem keresek fényt ott, ahol sötétség honol,
érzéketlen állsz előttem, hideg kőszobor!
Tört szívekben nem kutatok, nem adom a szám!
El kell válnunk örökre, mert nem vigyáztál rám!

Engedj el,hisz bennem még a vágy tüze dalol,
szíved üres, fakó hangja unottan dobol.
Lelked mélyén nem pendítesz újabb dallamot,
fáradt szemed nem találhat fénylő csillagot.

Életünk egy hosszú álom, múló pillanat,
eltérünk a valóságtól, semmink sem marad.
Búcsút intünk eres kézzel, kopár lesz a táj,
készülünk egy hosszú útra, nem vigyáztál rám!

Budapest, 2009. 06. 27.

Bogárné Sárközi Ilona
524
BogIcu - 2010. június 08. 14:17:37

Drága /pót/lányom!

Köszönöm, hogy itt jártál.... és ha tetszett valóban a vers, nagyon boldoggá tettélSmile

Szeretettel: anyuci

524
BogIcu - 2010. június 08. 12:53:28

Drága Gyöngyöcske!

Igen, ez egy szomorú vers, de azt érzem, hogy Neked "átjött" a lényeg, amit ki szerettem volna fejezni.
Hálás vagyok érte. Köszönöm.

Szeretettel: Icus

524
BogIcu - 2010. június 08. 12:51:06

Kedves Mara!

Nem készülök még a hosszú útra, de tisztában kell lennem azzal, hogy kevesebb van hátra... és ez néha nagyon rossz érzés. Mennyi mindent elpazaroltam az éveimből....

Szeretettel köszönöm, hogy olvastál: Icus

524
BogIcu - 2010. június 08. 12:47:43

Kedves Mónika!

Hát, valóban nem a legfelhőtlenebb időszakomban írtam a verset. Azóta keresem a fényt, s ha halványan is, de életet sugároz.
Életünk egy hosszú álom, múló pillanat... ezt úgy értettem, hogy mikor álmodunk, egy pillanatnak tűnik minden. S azt hiszem, keveredik az álom és valóság.

Köszönöm, hogy olvastál és írtál.
Szeretettel: Icus

1119
tatos - 2010. június 07. 22:36:55

Kedves Cicuska.
Bár szomorú, lemondó a versed, de mint vers megint tökéletes érzések betükbe illesztése. A rímei a gondolatok kifejező ereje megint elnyerte a tetszésemet. Köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel kívánok sok sikert Gyöngyi.

1273
monisa - 2010. június 07. 20:40:16

Kedves Ilona!

Versed bár szomorúságot sugároz, tetszik!
De igen is keresni kell a fényt...ott is hol sötétség honol...mert ha pislákol is...akár halványan, de akkor is ott van...a fény mindig velünk van!!!!
Életünk hosszú álom, múló pillanat!
Ez a mondat ragadt meg leginkább...
eltérni a valóságtól...érdekes! Gratulálok! Várom vidámabb versedet....Smile
Szeretettel: Mónika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.