Skapi Anni: 2010. Árvíz

2010. Árvíz

Szüntelenül zuhog, szakad,
És a Ronyva csak nem apad.
Hömpölyög a sok víz, árad,
Elönti az utcát, házat.
Megállítani nem lehet,
Ha a gáton át nem jöhet,
Keres ő magának utat,
Csatornákon utat kutat.

Buzgón buzog és nagy büszkén,
Mint szökőkút, tör magasra,
Csodálkozik, hogy a sok nép
Őt nem örömmel fogadja.
Kéretlenül megy a házba,
Kimosva az ágy a szekrény,
Hullám hátán jön a ruha,
Előtte úszik az edény.

Mocskos, sáros, büdös vízben
Így megy tönkre sok-sok élet,
Meggyötörten, könnyek között,
Áll a család a víz szélen.
Jó Istenem, megbüntettél,
Koldus, szegény ember lettem,
Bocsásd meg a bűneimet,
És ellened, amit tettem!

Tenger vize nem ér ide,
Mégis a táj, mint a tenger,
Fájdalmunk és bánatunk is
Árral szembe nyelni nem mer.
Szilaj a víz, szilaj szívem
Megkötni én nem akarom,
Mert földig ér a bánatom,
És a vizet elzavarom!

Sátoraljaújhely. 2010. június 5.

Skapi Anni
230
Torma Zsuzsanna - 2010. június 10. 12:03:30

Kedves Anni!

Ennél szebben és fájdalmasabban nem lehet leírni az árvizet, ami pusztít hazánkban és határainkon túl is.
Sokba fog ez nekünk (mindannyiunknak) kerülni!
Nagyon jók a rímek és a szótagok is passzolnak!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.