Brém Zsuzsanna: A tükör (2010. július)

A tükör

A tükör előtt állsz,
simogatod ősz hajad,
a régi időkből már
csak az emlék maradt.

Mily régen volt,
mikor fiatal lányként,
a tükör előtt kented
ajkadra a szájfényt.

Emlékszel, mikor munkába
sietve előtte álltál,
s benne egy ápolt
családanyát láttál.

Hány év telt el azóta?
Megöregedtél már.
Mostmár a tükörbe
belenézni fáj.

De te mégis belenézel
bármennyire fáj,
s a tükörből egy idős
asszony tekint rád.

Unokáid kezét fogva
fekszel az ágyon,
belenézel a tükörbe, s így szólsz:
nagyon fázom!

Lecsukódik szemed,
szívverésed eláll,
összetörik a tükör,
eljön a halál.

Brém Zsuzsanna
443
dzsenyami - 2010. július 02. 22:27:41

Kedves írótárs -némi költői fantázia ráfért volna erre a verse még...

" Mostmár a tükörbe belenézni fáj...
" De te mégis belenézel bármennyire fáj"
Tiszteletteljes üdvözlettel
Ilona

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.