Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Utolsó perc

UTOLSÓ PERC

Mint áruló ki félve őrzi bűnét
úgy féltem tőled szüntelen anyám
a levesemnek nem éreztem ízét
mert a pofonoktól feldagadt a szám.

Bűnben fogant elátkozott gyermek
ez voltam neked, érzem - semmi más -
Miért nem lettem gondtalan kis cserfes
Mint a többi kedves óvodás?

Érzékeny és sérülékeny lettem
vártam azt hogy mikor bújsz hozzám
mikor veled voltam az utolsó percben
szóltál volna, de már nem tudtál.

Megrendülve álltam ágyad mellett
csókolgattam két beteg kezed
elbúcsúztunk egymástól mi ketten
távozóban üzent a szemed.

Azóta úgy repülnek az évek
a szeretet mint zápor hullik rám
elmúlt a nyár, ősz is, hamar tél lett,
nem haragszom soha már anyám!

Budapest, 2009. 06. 16.

Bogárné Sárközi Ilona
230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 27. 12:22:52

Kedves Icus!

Nagyon is átérzem versed mondanivalóját, ha bár az én anyám még él. De sajnos, nem mindig éreztem a szeretetét. Azért én mindig szerettem, de én is a magam módján (in my ways), ahogy Sinatra is énekli.
És tudom, ha egy anyának mennie kell, akkor átértékelődik benne is minden, akár csak a gyermeke lelkében is minden érzés. De ezt csak akkor tudjuk meg mindahányan, amikor odáig elérünk.
És igenis sírni fogunk azon a napon, azon az órán, még ha csak azt is siratjuk, hogy nem úgy teltek az évek, ahogy szerettük volna.


Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1273
monisa - 2010. augusztus 27. 09:51:07

Kedves Icus!

Csodálatos vers valóban...és hihetetlen mennyi szomorúság árad belőle...de te jó lélek vagy! Mert megbocsátottál valahol a szíved mélyén...bár én is megtudnék bocsátani!
Gratulálok! Ezernyi szeretettel:Mónika

48
Edwin Chat - 2010. augusztus 27. 06:27:37

Szia kedves Icu!

Szép ez a versed, kifejező, olvastatja magát. Egyet érek Terikével, van benne fájdalom, de ott lappang a szeretet is.

Üdv: Edwin.

498
kovesdiferencne - 2010. augusztus 27. 03:23:23

Drága Icukám!
Ezt mondani és érezni, hogy:"nem haragszom soha már
anyám!" Ehhez kell "emelkedett, nemes lélek"!
Gyönyörű e fájdalmas versed!
Felülmúlhatatlan!!!
A "Pályázati verseknél a helye"!
Többször elolvastam, sok szeretettel:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.