Varga Endre Gábor: Gyermekjáték

Gyermekjáték
(1996. máj.)

Eszembe jut még a gőgös kislány.
Anna sokszor beszél, ha jő, de árván
már nem maradok. Tőle tanultam:
,,A szerelemmel nem robbanthatsz
atombombát, mert megölöd vele
azt, akit szeretsz." Kedves élete
már nem oly érdemes,
mit volt hajdan az életes
költőcske szemében.

Így hát most csak parány leszek.
Parányi életem végtelen létemen
lényeggel lényegtelen!
Szelíd szelet bontok, s csak remélni
merem: nem fog a ház fölüled leégni;
nem marad föld élettelen.

Nem leszek tolakodó. Csak
a kezedet fognám, ha szabad,
s ha a kedves Kitti megmarad.
Megmarad mellettem is, évekig is talán,
vagy holtig, míg az le nem kaszál. Ha tán
így lesz, úgy már most megnyugszom. S ha ezt tudom,
csak akkor jön a Szerelem Vihar.
Ellene erőd: fényes és bizarr,
és nem holmi szörnyeteg.

Nem vagyok még oly beteg,
hogy ne emlékeznék
a gyermekre. Ha játszik a csörgővel,
élettel teli a szoba.
Játszanék vele, de nem úgy gőggel;
naiv lennék és ostoba,
ha a kedved úgy tartaná. Soha,
de most igen.
Menjen rá a ruhám-ingem.

A kezeddel játszanék.
Naivan, mint ajkán a gyermek,
és oly ostobán is,
mint rózsaszín óvoda-termek.
Szemed ragyogna fölém, mint igaz Anyám,
s tudnám: ahol Te vagy, az a hazám,
élettől teljes igaz mostohám.

Varga Endre Gábor
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.