Szabóné Gita Tigram: Halottak napján.

Halottak napján.

Lángra lobbant a fájdalom,
Szívünket tépi minden ága.
Fényárban úszó sírhalom,
Szeretteink sötét világa.

Viasz könnyeket sír a gyertya,
Hullajtja fájó könnyeit,
És a kemény hideg fejfa
A mécs füstjétől könnyezik.

Szemünkben apró lángok égnek,
Csak csendesen imádkozunk,
De utat hagyunk a reménynek,
Hogy egyszer majd találkozunk.

Szabóné Gita Tigram
1038
Szollosi David - 2010. október 30. 01:42:46

Kedves Tigram!
Versed szép, megható és aktuális. Rímeid ezúttal is kifogástalanok. Én csupán a könny szót sokallom kicsit a 2. strófában. Talán lehetett volna: Viaszcseppeket sír a gyertya..., illetve A mécs füstjébe rejtezik.
Tetszett itt is.
Dávid

1209
angyalka - 2010. október 29. 14:11:27

Gedves Tigram!
Most emlékezünk.
Igen, ha ilyen gyönyörű versekkel tesszük ezt, mint amilyen ez a vers, akkor nagyon is "hálásak azok akikért tesszük."
Jók a rímek, nagyon a helyükön vannak.
Tetszett.
Szeretettel:Rozálka

230
Torma Zsuzsanna - 2010. október 29. 12:24:24

Kedves Gita!

Nagyon tetszik a halottak napi versed, amit nagyon jó rímekkel írtál meg.
Én is mindig azt gondolom ilyenkor, hogy egyszer majd találkozunk az előttünk elmenőkkel, s talán az utánunk elmenőkkel is.


Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

696
marcsi - 2010. október 29. 08:13:36

Kedves Tigram!

Megható, szép verset írtál.

Szeretettel: Marcsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.