Brém Zsuzsanna: In memoriam /Szeretteink emlékére/ (2010. november)

In memoriam /Szeretteink emlékére/

Ezen a bágyadt őszi estén
szárnyra kél a múlt,
sok szép emlék, mint a gyertya
szívemben lángra gyúl.

A temetőben búsan
a sírotok előtt állok,
a vázába teszek egy csokor
árvácska virágot.

Felidézem a régi időket,
a boldog pillanatokat,
a kedves meséket.

Szemem előtt látom
kedves arcotok,
magam elé képzelem
édes, meleg mosolyotok.

Bárcsak újra itt lennétek!
Annyi mindent tudnék mesélni!
Oly jó lenne a gyermekkort,
a gondtalan éveket újra átélni!

Újra érezni öleléseteket,
fogni a kezeteket,
odabújni hozzátok!

Újra meghallgatni, ahogy meséltek,
látni, ahogyan nevettek,
tudni, hogy valahol vártok.

Oh, csak mégegyszer utoljára,
bárcsak átjárna
szeretetetek árja!

Szememből egy aprócska könnycsepp
lehull a sírkőre,
felém sodor néhány holt levelet
a Mindszentek napjának lágy szellője.

Lassan elindulok,
még utoljára visszanézek,
kezdenek elhalványulni,
az előhozott emlékek.

Pihenjetek nyugodtan!
Most elbúcsúzom tőletek.
Tudom: egyszer majd találkozunk,
de addig is, ég veletek!

2008. 11. 01.

/”Akiket szívünkben őrzünk, mindörökké velünk élnek!”/

Brém Zsuzsanna
1464
kuzmajulianna - 2010. november 02. 13:49:05

Kedves Zsuzsanna!

Csodaszép megemlékezésedhez csak gratulálni tudok.

Nagyon szép vers.

Szeretettel:Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.