Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Éjszakai műszak

ÉJSZAKAI MŰSZAK

Ólomlábon vánszorog
a kíméletlen idő,
szemem körül egyre több
a ránc és a redő.
A nő, ki éppen dolgozik,
míg más alussza álmát,
nincs egyedül, bekukucskál
a vén Hold, éppen rálát!

Bóbiskolnak mind a ketten
-jó barátok régen-
együtt várják meg a hajnalt,
indulásra készen.
Elfeledve hosszú műszak,
gépek bús zaja,
nemsokára pirkad, gyerünk!
Mehetünk haza!

Budapest, 2010. október.

Bogárné Sárközi Ilona
277
farkas viola - 2010. november 09. 06:21:50

Kedves Icus!
Nagyon megértelek, hisz én is fiatalon éveken át éjjel dolgoztam és megszenvedtem azokért az évekért. Sőt, triplázva voltak azok az éjszakák a kéthetenkénti utazásoknál, amikor új fellépő helyekre mentünk: hajnali munkavégzés után kocsiba pakolás, több száz kilométeres /volt, hogy kétezer km/ utazás, megérkezés, lakáskeresés, este zenekari próba és utána egész éjjel munka reggelig, teljes díszben és szépségben, mintha pihentünk volna. Úristen! Még a visszaemlékezés is szörnyű! Ez volt 28-30 valahány évesen külföldön, de előtte sem volt egy leányálom, amikor 15 éves koromtól 3 műszakban dolgoztam /igaz, csak pár évig/ a Ruggyantában és sokszor kigyúlladt a gumit kenő gépem az éjszakai műszakban. Mindezek mellett tanultam a művészeti iskolában. Most elvágom a gondolatsort, mert mégsem írhatok regényt. Igen, nagy harc az élet és nem lehet lankadni soha, most sem, 75 év után, pedig nekem szerető, segítő hátterem sincs !
Baráti szeretettel: Viola

696
marcsi - 2010. november 09. 05:19:36

Drága Icus!

Szeretettel olvastam a versed. gondolatban Veled voltam. Bizony nagyon hosszú, fárasztó lehet az éjszakai műszak. Nagyon tetszik a versed.

Ölellek:: Marcsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.