Nagy Rozália: Édes hiánya hat év után

ÉDES HIÁNYA HAT ÉV UTÁN

A nő, kit imádtam már halott.
Engem kicsi lányát régen itt hagyott.
Ha most újra itt lehetne?
Simogatnám arcát két kezemmel.
Soha-de soha nem engedném el.
Óvnám- ölelném -csókolnám.
Hiányzol!
Hiányzol nagyon Drága Édes Anyám!

Nagy Rozália
1273
monisa - 2011. április 16. 21:57:00

Drága Rozálka!

Nehéz ilyenkor hozzászólni...már csak azért is mert nem ismerem ezt az érzést, vagyis nem a szüleim miatt érzem! Rossz, ha az akit szeret az ember, elmegy és nincs többé(számomra felfoghatatlan...), vagyis van a szívünkben...csak sajnos az nem ugyanaz, én a mamimmal vagyok így, HIÁNYZIK! a Szeme, a hangja, a mosolya, az édes illata, "Ö", az egész lénye, melegsége...az ölelése, minden, minden, minden!
Ezt nem pótolhatja soha senki sem!
Nagyon szomorú vers...nehéz erről írni és olvasni sem kellemes...könnyes szemmel semmiképp!

Puszillak és gondolok Rád szeretettel. Mónika

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.