Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Pataki Katalin: Öböl zenéje

Öböl zenéje

Kiültem a mólóra magányosan, vártam a holnapot,
Hogy egyszer magával hoz egy meseszép hajnalon.
Tudom biztosan, hogy majdan a tenger felől érkezel,
Suhogó vitorlákkal, hófehéren pompázó fedélzeten.

Hosszan tartott az utam, messzi hegyeken, vizeken át,
Semmit sem tehettem ellene, sorsom könyvében ez áll.
Reményt a hátamra vettem, és elszántan előre mentem,
Soha vissza nem tekintettem, új jövőm felé lépegettem.

Leültem egy vén padra, magányosan várom a holnapot,
A szemem becsukom, és a zöld tenger zenéjét hallgatom.
Levegőben, örömest keringőzik a sós víz és a fenyő illata,
Árbocosok karcsú sora között, fölhangzik a pánsíp dallama.

A hullámtörőoszlopokon fehér sirályok felém nézelődnek,
Majd szárnyra kapva a taréjok fölé, kacéran visszatérnek.
A madarak éles hangjára az óriás hajókürtök válaszolnak,
Ám hogy ne legyen hangzavar, szelíden pendül hárfa húrja.

Üldögélek a mólón fáradtan, s emlékeimbe zárom magam,
S amíg az életem homokórája pereg, csak Rólad álmodom.
Az örök szerelem, azúrkék jégmadara néked is vitt üzenetet:
Siess, hiszen az öbölben vár a soha nem múló, Igaz szerelem!

Csobban-loccsan a kicsi hullám, simogatja a hajó oldalát,
Feltámadó szél az árbocrudakat, a kezével lágyan pengeti.
A különös hangokból, lassan összerendeződnek dallamok,
A békés öböl fölcsendülő zenéjét, átszellemülten hallgatom.

Sorban fölkérik egymást, keringőre a szépséges hangok,
Boldogan repülnek, dúdolnak a mámoros, fehér hullámok.
A Naplemente a lángoló orcáját, tenger vizében hűsítette,
Mire végére ért a kavalkád, aranyos csillag hullt az ölembe.

Pataki Katalin
2319
Pataki Glica - 2011. május 11. 13:06:51

Drága Keni! Te a lelkemet látod, és nem a "versem" hiányosságait. Azt mondhatom: Semmilyen szabályt nem szegtem meg, hiszen nem is ismerem őket!!!!
Szerinted, ha nem "tördelem" apró képekre, akkor mi történik a gondolataimmal? Versnek sok----prózának kevés!!!
Akkor milyen lehetőség marad számomra?
Vállalom!!!!!!dobjanak rám kigyót, békát.
Az öböl zenéjét, mégis hallottátok!!!!!
Keni, Néked óriási szived van, abban az én oktondi fejem is elfér!
Szeretettel ölellek:Glica

2319
Pataki Glica - 2011. május 11. 12:54:49

Dávid-Végre ide értem...
Teljesen Igazad van! Az első szótól, az utolsó szóig. Ez itt nem vers...ez itt egy rövid prózának felel meg...tanulmányrajz, hangulat képek.
Az olyan kedves, és őszinte emberekből válik igaz Barát, amilyen Te vagy!!!!!
Használati utasitás a "verseimhez".....jó szivvel olvasd.
Hidd el, a próza az én igazi világom....Szeretettel várlak...remélem, hogy ott mindent jóvá irok!?
Köszönöm, hogy Olvastad, és Értékes gondolataiddal kiegészitetted....
Üdv:Glica

298
keni - 2011. május 11. 10:38:49

Kedves Katalin !

Nagyon sok mindenben egyet kell, hogy értsek Dávid fejtegetéseivel, hiszen én is sokszor mondom, hogy a kevés néha több...
Én azonban most ezt nem teszem.
Mert a képi történeted megkívánja a szavak tengerét, hisz a tengerpartról látottak csodája készteti az írót a minden lehetséges megörökítésére, mint egy fényképészt.
A versed szegényebb lett volna a sok hasonlat és festői szavak hasonlata nélkül.

Az utolsó sorod, ahogy küzdelmeid jutalmáért, a kitartásért és a pozitív elő menetért megkaptad, hogy
*aranyos csillag hullt az ölembe. * - öledbe, melyet megérdemeltél - kitartásodért !
Nagyszerű bevejezés !

Szeretettel !

- keni -

1038
Szollosi David - 2011. május 10. 00:58:15

Kedves Kati!
A téma emberi, nosztalgikus, festői képekkel, nem lehet ellene kifogás. A forma: nekem túl hosszú sorok, az abab rímképlet nem egyértelmű minden strófában. Ragrímek, gyenge rímpárok nem pótolják a ritmustalanságot. A kevesebb több lehetett volna, az egyéni hangvételt is hiányolom, a szókészlet pedig kicsit túlburjánzik. Sok helyen fölösleges vesszők választják el, ami összetartozna. Vettem-mentem-tekintettem-lépegettem. Ez nekem, sajnos, nagyon monoton hangzást idéz. Maga a vers is túl hosszú, mire végigolvasod, elveszel a szavak áradatában. Egybe- és különírási gondok is vannak itt-ott. És végül: az árbÓc, az hosszú Ó-val írandó.
Bocsi, hogy ilyeneket írok, de a legjobb szándék vezet, kedves Kati. Túlírtad kicsit a verset...
Szeretettel: Dávid

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.