Kenéz István: Szeress /keringő, vagy kerengő?/

Szeress /keringő, vagy kerengő?/

Szeress úgy is, ha
Égek a tűzben, és
Lelkem úszik a bűnben,
Mert nem tudok
Csak fényben élni,
Nem tudok sötétben.. - már.

Reményem csak arra vágyik,
Hogy a könnyem a karodra hull,
És nem tudok semmit megbánni
Engem mindenütt követ a múlt.

Úgy érzem szeretve éltem –
Hogy szeretnek mindig reméltem
De elhagytak a földi remények
És most fájó lett az életem.

Te voltál mindig a kedves
Teérted s beléd voltam szerelmes
Bár tudom az élet csak játék
És játszani is tudni kell...

Szeress így is, szakadtan bénán,
De én már nem vagyok bálvány
Letört a múltból egy részem
Ki valaha voltam még régen.

Ne nézz a csalfa szemembe, én
Bajt hoztam annyi sok szívre,
De ha megölelnél és elfogadnál
Az volna most nekem a jó.

De én már csak bűnben élek
Bocsásd meg ezt a sok vétket
Azt, - amit ellened elkövettem,
Mert rossz voltam mindig – tudom.

Szeress mid-ennek ellenében
Csavargó lettem az éjben,
Hol nem láthatlak Téged,
Mert a szerelem - még elvakít.

Budapest, 2011. június 13.

Kenéz István
1984
Gabriella 36 - 2011. június 17. 19:32:46

Drága Keni!

Őszinte vallomásodhoz csak gratulálni tudok, és persze "szurkolni" hogy megbocsásson.

Mindannyiunknak van egy "múltbéli letört része" lélekben, ezt kicsit a megbánás orvosolja. A legfontosabb, hogy magunknak bocsássunk meg...

Sok-sok szeretettel Feléd,

Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.